A tengerimalac társas lény, őshazájában a vadonban csoportokban él. Mesterséges környezetében is felszabadultabb, ha fajtársá(i)val élhet egy közösségben. A fajtárs(ak) közelsége, szaga, hangja serkentőleg hat egészségére. A tengerimalacok pihenés idején is igénylik a fajtársakkal való testi/vizuális kontaktust, számukra megnyugtató, ha egymás mellett fekhetnek, egymást láthatják, hallhatják, szaglászhatják. Az, hogy mennyire sikeres egy társítás, jobban az egyed karakterétől (személyiségétől), és kevésbé a nemétől függ. Két vagy több felnőtt hím is élhet együtt békés egyetértésben, és nőstények között is akad néha olyan, aki szinte egy nősténnyel sem fér meg. Az idegalkat - nyugodt, ingerlékeny, agresszív, élénk vagy félénk -, a kor - kölyökkor, serdülőkor stb. - fontos tényezők, de sok múlik azon is, hogy hol találkoznak először, milyen környezetben ismerkednek meg. A legtöbb tengerimalac nagyon örül annak, ha társa lehet.

Sose tartsunk két hímet egy nőstény mellett. A hímek a nőstény jelenlétében vetélytársakká válnak, verekedni fognak, és akár súlyos, életveszélyes sebeket is ejthetnek egymáson.

 Fontos! Tengerimalac mellé sose helyezzünk más állatot (pl. nyulat, hörcsögöt), mivel mások (!) az igényeik és szükségleteik. Példaképpen megemlíthető: Ha közös ketrecben élnek, a nyúl a tengerimalacot véletlenül meg is rúghatja, súlyos, vagy akár halálos belső sérüléseket okozva neki.

SOHA NE TARTSUK A KEDVENCÜNKET ILYEN KETRECBEN!!: